Sziasztok!

Ma 2015.06.11-én megnyitom a blogot!

ÉREZZÉTEK JÓL MAGATOKAT!

NÉZZETEK BE!

MILLIÓ PUSZI

 

 

Idézetek a barátságról:

 

Nem ismertük egymást, mégis úgy tettünk, mintha ismernénk, és az elkövetkezendő napokban barátokká váltunk, mert éppen akkor, éppen ott, éppen olyan emberre volt szükségünk. Az én valóságomban soha nem találkoztunk volna, de néha az állandóságban akadnak olyan pillanatok, amelyekben az életünkön átsuhanó észrevétlen emberek egyszerre testet öltenek.

 

Sosem azt mondja, mit hallani szeretnél,
lelkedbe gázol, de igazat beszél.
Kímélet nélkül egy tükröt tart eléd,
magadat látod, itt nincs mellé-beszéd.
De őt bármikor hívhatod bármivel,
nem ad fel, megvéd, ha kell.

 

Pont erre valók a barátok: hogy kimondjanak olyan dolgokat, amiket nem mond ki magának az ember.

 

Azt mondják, minél több a vita, annál erősebb a barátság.

 

A naptár tanúsága szerint csak néhány hónapig ismertem őt, de vannak barátságok, amelyek a maguk belső ideje szerint fejlődnek ki.

 

Barátság... kevesen értik e szót. A barátság olyan, mint az anyai, a testvéri, az örök, a megálmodott, a várva várt szeretet. Nem szerelem búvik a szeretet álcája mögé. Tiszta, sose követelőző, ezért örökké tartó. A barátság erősebb kapocs, mint a szerelem; értékes és szent. Számomra mindennél fontosabb. A barát, akiben csalódunk, örökre leszerepelt, emléke kitörölhető. Ha a barátság áldását élvezzük, szent feladatunk, hogy betartsuk előírásait, bármi történjen. Jó barátnak lenni nem egyszerű feladat. Néha emberfeletti erőfeszítéseket igényel a szabályok betartása. De a barátság a legfontosabb kapcsolat két ember között; tartósabb, mint a szerelem. Az egyik szerelmet könnyen pótolhatja a másik. De a baráti kézszorítás olyan fogadalom, amely többé nem feledhető.

 

Nem, nem is szerelmesek, de valami olyasmi volt ez, ami összetéveszthető volt a szerelemmel, ha az ember nem rendelkezett még viszonyítási ponttal ezen a téren: egy olyan érzés, amelyben a barátság, a csodálat és a gyengédség határai összemosódtak; az eddig magunkban fogadott és rendezetlenül visszatükrözött érzések véglete volt ez.

 

Egy barát nem manipulálja a barátját, a barát segít.

 

Egy jó barát segítséget ajánl a bajban. Egy jó barát nem fogad el semleges választ.

 

Az ember a legjobb barátait igyekszik az összes nyavalyájával együtt elfogadni, hiszen ezért vagyunk a legjobb barátok.

 

Ha az identitásodat pusztán a barátokra, a népszerűségedre vagy a facebookos lájkok számára alapozod, megtörténhet, hogy feladod a saját nézeteidet, elveidet, vagy aszerint alakítod őket, hogy megfelelj a barátaidnak. Pedig akár hiszed, akár nem, eljön a nap, amikor nem a barátok lesznek a legfontosabbak az életedben.

 

A barátság az olyan, mint a
játszótéren a mérleghinta.
Mikor az egyik van felül,
a másik addig lent csücsül.
Ha egyik sincs a másik felett:
egyensúlyba kerültetek.

 

A barátokon akaratuk ellenére is segítenünk kell.

 

Ha a versenytársak szeretetteljes viszonyban vannak egymással, a versengés növeli az önbecsülést, és abban nincsenek vesztesek, csak győztesek.

 

A szerelem fordított barátság, úgy, hogy az egyikből mindig szivárog át valami a másikba. A szerelem néha olyan, mintha egyből kettő lenne, holott mindig kettő volt, és csak a szerelem tette eggyé. A barátság pedig néha olyan, mintha kettőből egy lenne, pedig mindig egy volt, csak a barátság tette kettővé.

 

A barátom dolga, hogy ott legyen,
ha szükség van, bármit megtegyen,
ha eltévedtem, keressen,
ha gyűlölöm, akkor szeressen.

 

Ha mások előtt majd egy életre megtagadsz,
ha már nem én leszek, kiért megszakadsz,
lehajtott fejjel már nem ismersz meg, mellettem
elhaladsz, nekem akkor is a barátom maradsz.

 

A barátság sokban hasonlít a szerelemre: a szikra és az újdonság lassan megkopik, és átadja a helyét valami kényelmesnek és kiszámíthatónak; olyan lesz, mint egy kardigán, amelyet esős vasárnapokon veszünk elő a fiókból, amikor valami melegre és ismerősre vágyunk.

 

Barát az, aki meghallgat, és meg is hall, aki segít, aki támogat, aki melletted van, aki megbocsát akkor is, amikor a legrosszabb időszakodat éled.

 

Hónapok óta a híredet se hallom,
Hiába ordítok, nem hallod már a hangom.
Tán a hétköznapok fogságába estél,
Bár segíthetnék rajtad, drága testvér.

 

A barátság számtalan alakban megjelenhet, és számtalan forrásból meríthet erőt, de mindegyikben közös a feltétlen szeretet, a másik fél hiánya fölött érzett fájdalom és a közös tulajdonságok.

 

A háborúban... egy barát felbecsülhetetlen kincs. Eleinte magányos vagy és ellenséges, aztán találsz egy barátot, és ettől fogva attól rettegsz, hogy a következő pillanatban már nem lesz, és te megint egyedül maradsz. Látszólag milyen értelmetlen, ugye?

 

Az igazi terapeuta az, akit az érdekel, hogy tulajdonképpen te ki vagy. Aki nem azzal foglalkozik, hogy te kivé váljál, vagy hogy jó páciens legyél. Terapeuta tehát csak akkor kell, ha nem találsz magadnak valódi barátokat. Akinek valódi barátai vannak, nincs szüksége terapeutára.

 

Idézetek a haragról/dühről

 

Nehéz nem gyűlölni... embereket, dolgokat, intézményeket. Mikor megtörik a lelkedet, és élvezettel nézik, ahogy elvérzel, a gyűlölet az egyetlen helyénvaló érzés. De tudom mit tesz a gyűlölet az emberrel. Ízekre szedi és kifordítja önmagából. Olyanná válik, amilyenné soha sem akart.

 

Mindenki dögöljön meg
engem nem zsákmányolnak ki
én ingyenélő vagyok.

 

Kezünkből azonnal kihúzzuk a tüskét, miért őrizzük akkor szívünkben?

 

Megharagudni mindenki tud, de arra megharagudni, aki megérdemli, a megfelelő pillanatban, és éppen annyira, amennyire kell - az már a bölcsek kiváltsága.

 

A hálátlansághoz negatív gondolatok és érzések tapadnak. Legyen szó irigységről, haragról, elégedetlenségről vagy csak a "sosem elég" érzéséről, ezek nem hozhatják meg neked a kívánt dolgokat.

 

Vért vérrel lemosni nem lehet.

 

Hányszor lobognak bennünk csöppnyi semmiségért a bosszúállás pokoli üstjei, kutatva keressük másban a szándék rossz irányát, érvelünk meggyőződéstelenül, csak hogy tisztára mossuk magunkban azt a homokszemnyi sértett büszkeséget. És megkeserítjük mások életét egy percre, hétre, mert engedtük, hogy szeles haragunk átjárjon egy lelket abban a begombolatlan pillanatban. És nem jut eszünkbe olykor, hogy egyszerűen elakadt bennünk valahol egy villanásnyi emberséges mozdulat.

 

A bosszú maga az igazságszolgáltatás.

 

A harag nem rossz (...). Emberi. És különben is, csak mert valaki ingerült lesz, az még nem jelenti azt, hogy az is marad.

 

A dühöt nem csak úgy lehet kezelni, hogy lenyeled, vagy leüvöltöd a másik fejét. Van még egy módja: egyszerűen elengeded. Igazán csak ekkor fog végleg elmúlni és így tudsz továbblépni.

 

Aki a harag megőrzése mellett dönt, annak megkeményedik a szíve, ez az állapot pedig, akár egy áttétes rákbetegség, az egész életét felemészti.

 

A hét halálos bűn közül a harag talán a legélvezetesebb. Az ember nyalogatja a sebeit, cuppogva csámcsog a régmúlt fájdalmán, összefut a szájában a nyál, ahogy az esetleges jövőbeli keserű találkozásokra gondol, és élvezettel majszolja a kapott és a viszonzásul adott sérelmek minden egyes morzsáját. Mi ez, ha nem egy királyi lakoma? Túl későn veszi csak észre, hogy saját magát falta fel és emésztette meg, és önnön csontváza maradt hátra az asztalon.

 

Ha nem bocsátunk meg valakinek, az méregként hat. Keserűséget fecskendez a szívbe és az elmébe, és eltorzítja az ember egész látásmódját. A harag, a neheztelés és a bánat lassan teljesen beárnyékolja, és maga alá temeti a haragtartó személyt. Alattomos kórral fertőzi meg a lelkét, amely azután gonosz érzelmeket és indulatokat táplál benne.

 

A düh nagyon hasznos érzelem, azt jelzi, hogy valamit meg akarok változtatni. De erre is kitaláltunk orvosságot, mert konzervatívak vagyunk, és a legjobb az, ha soha semmi nem változik. Így aztán előfizetünk az unalomra. És amikor unatkozunk, akkor tulajdonképpen várunk a halálra. Mert a halál megszabadít ebből a rettenetes unalomból.

 

A gyűlölködés nem vezet sehova. Szóval mi értelme gyűlölni bárkit is? Elég gyűlölet van a világban anélkül is, hogy én még pluszban hozzáadnék.

 

Amikor a harag nagyravágyással párosul, két lehetséges kimenetele van a dolognak: vagy a frusztráció, vagy a mértéktelen ambíció.

 

Soha ne csapj be egy ajtót; lehet, hogy még visszatérnél.

 

- Néha akkora szemétláda tudsz lenni!
- Akkor tökéletesen összeillünk, mert te meg többnyire egy első osztályú hárpia vagy.

 

A harag és felháborodás kifejezésére legtöbb nyelven csak egy-két unalmas szkémát találni. Némely nemzet idevágó szókincse mondhatni siralmas. A legváltozatosabb fokú harag a legkülönbözőbb műveltségi fokú egyénekből automatikusan ugyanazt a három-négy szót csalja elő.

 

Nem sok minden van ezen a világon, amit ne oldana meg egy jó kis kalapálás.

 

A nyíl, amit kilőttek,
Még úton van, és a legokosabb:
Félreállni előle.

Idézetek a magányról:

 

- Papa, érdekesek a városok?
- Szerintem nem túlságosan.
- Akkor miért építenek az emberek városokat (...)?
- Félnek a magánytól. (...)
- A városban nincs magány?
- Ott van csak igazán. Csak nem lehet észrevenni.

 

A legtöbb ember, akár házas, akár nem, a lelkében egyedül van. Senkijük nincs, akivel minden érzésüket és minden gondolatukat megoszthatnák, és pontosan ez az, amit én is a legjobban hiányolok.

 

Amit akkor keresünk, amikor szomorúak vagyunk, az valójában nem más, mint a Boldogság, s bár annyi sok mindent nélkülözöl, mert nincs senkid, akivel beszélgethetnél, mégis, a benned lévő Boldogság, ha egyszer rátaláltál, soha nem vész el. És most nem a földi dolgokra gondolok, hanem kizárólag a lelkiekre. Hiszem, ha egyszer megtaláltad a Boldogságot önmagadban, akkor sokáig láthatatlan maradhat ugyan, de elveszni mégsem vész el soha!

 

A mélység útja mindig magányos - a tengerjáró nagy hajók is csak partközelben állnak egymás mellett.

 

Szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban, melynek lakója a magány, királya pedig az álom.

 

Ki hagyta rám telepedni a magányt
Engedte hogy kikészítsen és időmet rabolja
Hogy mozoghat ilyen otthonosan nálam
Komisz undok magány
Szürke hártyát von a tapétákra
S a halál gondolatát tömködi a magába záruló csöndbe
Hangokkal füstölöm ki onnan
De mihelyt elhalnak a lépések a lépcsőházban
Újra a hall szőnyegén hever vigyorog
Mint egy elfeledett ruhadarab ami senkinek nem kell.

 

Ott a legmélyebb a csönd, ahol azelőtt rendszeresen csörgött a telefon.

 

Nem akarom magam úgy érezni, mint egy eltévedt luftballon a levegőben, amelyiknek senki se fogja a madzagját.

 

 

 

 

Oldal: Hogyan működik a HuPont.hu weboldalszerkesztő és honlap?
Kizárólag csak LÁNYOKNAK! - © 2008 - 2024 - kizarolagcsaklanyok.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat